Évek óta kerestünk hétvégi háznak alkalmas öreg parasztházat a bakonyban. Már gyakorlatilag minden kombináció felmerült, ami a témában csak elképzelhető. Néztünk romos házat hatalmas telekkel, felújítottat kis telekkel. Néztünk olcsót és drágát.
2010 novemberében rátaláltunk egy kis házra, ami megfelelt a céljainkank. A ház egy hagyományos, 3 osztatú parasztház, kis kamrával a hátuljában. A tető kontyolt cseréptető, a falak kevert falazatúak (kő, tégla, vályog). A házhoz oldalról mellvértes tornác kapcsolódik.
A ház története mondhatni szokványos történet. Egy öreg bácsi és néni élt a házban. A bácsi bányász volt a közeli bauxitbányában. Évekkel ezelőtt meghalt, majd mintegy két évvel ezelőtt a néni is. A házat felerészben az egyik gyermekük, negyed-negyedrészben a másik ági unokák örökölték meg. Ezután évekig áldogált a ház használat és karbantartás nélkül, mígnem elkezdett meglátszani rajta a gondozás hiánya. A tető az egyik télen kissé berogyott. A falak a felső beázás, a fűtés hiánya és a kertből odafolyó víz miatt felnedvesedtek, megrepedeztek. A vakolat elkezdett mállani.
Végül valaki a családban úgy döntött, ne dőljön össze rájuk a ház, inkább megpróbálják eladni. Persze vizesblokk hiányában és elhanyagolt állapotban nem tolongtak a vevők érte. A környékbeliek ennél modernebb házra vágytak, a nyaralót keresők ennél jobb állapotút kerestek.
Mi három másik ingatlan miatt vetődtünk a faluba. Mindhárom első ránézésre kedvező árú, jó adottságú ingatlan volt. Sajnos, ahogy az lenni szokott, közelről már sokkal kevésbé tűntek kedvező vételnek. De a falu megtetszett nekünk, így hazatérve a nézelődésből újra beleástuk magunkat a hirdetési oldalakba, és rátaláltunk egy hónapokkal korábbi hirdetésre a kis házról.
A következő hétvégén egy várpalotai építésszel, Imrével megtámogatva elmentem megnézni a házat. Elsőre ijesztő volt. Másodjára is. A háznak a legnagyobb rizikója a hátsó fal mintegy 4-5 cm-es sűlyedése volt, ami valószínűsítette, hogy az alapot meg kell majd erősíteni. Ezen túlmenően egy komplett renoválás és modernizálás is kinézett. A telek sem volt ideális adottságú. Nagyon keskeny volt, és hátra erősen lejtett.
Voltak azonban előnyei is bőven. Egyrészt a falu az átlagos bakonyi faluhoz képest temérdek lehetőséget nyújt a túristáknak, hétvégi kikapcsolódást keresőknek. Ennek megfelelően az ingatlanok átlagos ára is magasabb itt, mint a környéken jellemző árak. A falubeli egyéb ingatlanok árához viszonyítva a ház gyakorlatilag telekár alatt volt eladó.
Másrészt a ház nagyon sokat megtartott a korábbi visszafogott, kis parasztház jellegéből. Természetesen az évek során toldozták-foldozták, de nagyon sok eredeti elem megmaradt benne, vagy könnyedén visszaállíthatónak tűnt. Sem a telek, sem a ház mérete nem hivalkodó, mégis tökéletesen kialakítható benne az az élettér, ami számunkra rövidebb-hosszabb ittartózkodásunk alatt szükséges.
Némi alkudozás után, ahol sikerült a legnagyobb problémának tűnő hátsó fal várható költségeit még részben érvényesíteni a vételárban, egymás kezébe csaptunk az eladókkal. Egy hét múlva találkoztunk Veszprémben, ahol megírtuk a papírokat és ezzel újdonsült háztulajdonossá váltunk.
